Számos olyan betegség van, amely különböző tünetekkel jelentkezhetnek, így megnehezítve az időbeli diagnosztizálását, kezelését. Ilyen kórkép az inzulinrezisztencia is, amely annak ellenére, hogy alapvetően a cukoranyagcsere betegsége, de mint a szervezet egyik fő energiaforrását érintő eltérés, igen széleskörű tünetskálát és problémát vonhat maga után.

Mit is az az inzulinrezisztencia?

Az inzulinrezisztencia során a szénhidrát anyagcsere folyamat válik kórossá. Az anyagcserében résztvevő szervek, mint a vázizom, a máj és a zsírszövet érzéketlenné válik a szervezet által termelt inzulinnal szemben, így kevesebb cukrot vesznek fel. A vércukorszint megemelkedése miatt a hasnyálmirigy fokozottan termel inzulint, hogy így azt normalizálja.

Amennyiben ez a helyzet áll be, ezt nevezzük hiperinzulinémiás állapotnak. Abban az esetben pedig, ha a hasnyálmirigy kénytelen sok inzulint termelni, akkor az inzulintermelésért felelős BÉTA sejtek túlterhelődnek, „kifáradnak”, emiatt a hasnyálmirigy nem képes ideális tartományban tartani a vércukorszintet.

Az inzulinrezisztencia molekuláris hátterében egy inzulinreceptor elváltozás áll, amelyet a rendellenes anyagcsere folyamatok által termelt anyagcsere termékek – hormonok, gyulladásos mediátorok, szabad zsírsavak – idéznek elő. A folyamat végeredményeként az inzulin érzékeny szövetekben, mint amilyen például a máj is – fokozódik a szőlőcukor előállítása nem szénhidrát természetű anyagokból, úgy mint fehérjékből, zsírokból és egyéb anyagokból, valamint lecsökken a glükóz (szőlőcukor) felvétele is.

Kapcsolódó tünetek

Ahogy fentebb említettük, az inzulinrezisztencia is sokféle tünettel párosulhat. Abban az esetben, ha az alábbiak közül hosszabb távon is fennáll valamelyik, akkor érdemes szakorvossal konzultálni, hogy időben kezelni lehessen a problémát.

Az inzulinrezisztencia esetén felfedezhető tünetek közé tartozhat többek között:

  • idegesség, fáradékonyság, koncentrációs zavar (elsősorban cukros ételek nagy mennyiségben való fogyasztása után);
  • alvászavarok, gyakori éjszakai megébredések, alvás közben fellépő jelentős izzadás;
  • ingerlékenység, izzadás, remegés, feszült hangulat (étkezés kimaradás esetén);
  • menstruációs zavarok (rendszertelenség, elmaradás);
  • meddőség;
  • ciszták megjelenése a petefészekben;
  • testsúlynövekedés (amely életmódhoz nem kapcsolódik);
  • gyakori cukoréhség
  • vércukorszint problémák fellépése mozgás közben (pl. hirtelen leeső vércukorszint).

Az inzulinrezisztencia – vizsgálat nélküli – kiszűrése a tünetek sokfélesége miatt nehéz, illetve ezek a tünetek sem egyszerre, folyamatosan vannak jelen. Ahhoz, hogy biztosra menjünk, szükséges egy pontos inzulinrezisztencia vizsgálat, amely pontot tehet a problémák végére.

Hogyan történik a vizsgálat?

A vizsgálat során a vércukor- (0, 60 és 120 perces), valamint az inzulinszint (0, 60 és 120 perces), illetve a HOMA index kerül ellenőrzésre.

A vizsgálat alkalmával, az első vérvételt követően 75 gramm kimért patikai cukrot oldunk fel 3 dl vízben, amelyet 5 percen belül szükséges elfogyasztani. Ezt követően, az első kortytól számítva, meghatározott időközönként vérvételre kerül sor. A vizsgálat alatt enni és inni nem lehet, valamint a fizikai aktivitást is mellőzni kell.

A vérvételt követően mielőbb reggeli elfogyasztása és a nap folyamán fokozott folyadékbevitel ajánlott, a rosszullét elkerülése és sok cukor szervezetből történő kiürülésének elősegítése érdekében.

Következmények

Amennyiben az inzulinrezisztencia rejtve marad, nem kerül diagnosztizálásra, és ez által nem kerül sor kezelésre, a későbbiekben cukorbetegséget is okozhat. Legnagyobb veszélynek azok vannak kitéve, akik családjában már előfordult 2-es típusú cukorbetegség, ugyanis ez a hajlam örökölhető.

Természetesen az, hogy genetikai hajlam megtalálható valakinél, nem jelenti azt, hogy ki is fog alakulni az inzulinrezisztencia, azonban sajnálatos módon ez ma már egy népbetegségnek számít. Rohanó, modern világunk hétköznapi velejárói – a stressz, a mozgásszegény, ülő életmód, elhízás, valamint a rendszertelen táplálkozás – képes hozzájárulni az inzulinrezisztencia kialakulásához.

Érdekesség, hogy annak ellenére, hogy mind a két nem egyaránt ki van téve az inzulinrezisztencia általi megbetegedésnek, mégis a nők esetében diagnosztizálják legtöbbször, leghamarabb. Ennek hátterében nagy valószínűséggel „csak” annyi áll, hogy a fellépő hormonális zavarok, menstruációs problémák hamarabb késztetik a nőket a kivizsgálásra, mint az általánosabbnak tűnő tünetek, amelyek a férfiakat is érintik.

Szerencsére azonban, manapság már kezelhető, kordában tartható az inzulinrezisztencia is. A legegyszerűbb módja az életmódváltás, tehát a megfelelő diéta és a rendszeres mozgás nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy tünetmenetesek legyünk. Súlyosabb esetekben szükséges gyógyszeres kezelés is, amelyet a diétával és a mozgással kombinálva, érhetjük el, hogy mindennapjaink felszabaduljanak a tünetek okozta problémáktól.