Véralvadási zavarról akkor beszélhetünk, ha a véralvadási folyamat bármely szakaszában valamilyen zavar keletkezik, mely fokozott vérzékenységgel vagy véralvadással jár. A speciális véralvadási vizsgálatok pont abban segítenek, hogy megállapítsák, ha valakinél felmerülhet a véralvadási zavar kockázata, így elkerülve a súlyos szövődményeket.

Mi az a véralvadás?

Leegyszerűsítve, véralvadásról abban az esetben beszélhetünk, amikor a folyékony halmazállapotú vérből szilárd állagú vér lesz. Ez a folyamat főleg a testet, az ereket érintő sérüléseknél fontos, hiszen ez akadályozza meg, hogy nagyobb vérveszteség, illetve káros szövődmények merüljenek fel, valamint ez adja a gyógyulás alapfeltételét is.

Normális esetben, ez a folyamat a sérülés konkrét helyére korlátozódik – szervezeten belül vagy kívül egyaránt. A sebgyógyulás szakaszát a vérlemezkék, illetve az érfal sejtjei által kiválasztott növekedési faktorok – egyes sejtek által termelt peptidek – indítják be.

A véralvadás folyamata

Kisebb sérülések esetén az érfal (sima)izomzata összehúzódik – ezáltal elzárva a vér útját – ezzel egy időben pedig a vérlemezkék a sérült érfalra tapadnak, így vérrögöt (trombus) képezve. Abban az esetben, ha súlyosabb sérülésről van szó és ez a folyamat nem elegendő ahhoz, hogy megállítsa a vérzést, akkor indul meg a véralvadás.

A fibrin molekulák egy laza, egységes hálót képeznek, amely folyamatosan sűrűsödik és válik egyre tömörebbé, míg végül egy szoros kötésű rendszerré alakul át. Ebbe a stabil fibrinhálóba kezdenek el a különböző sejtes elemek beépülni – például vörösvértestek –, vérlepényt létrehozva, amely képes elzárni a sérült felületet. Amennyiben ez megtörténik, akkor a sejtek – a sérülés mértékétől függő időn belül – elkezdenek regenerálódni, ezáltal helyreállítva a sérült szövetet.

A véralvadás folyamatát meggyorsíthatják vagy lelassíthatják egyes tényezők, mint amilyen a vérben megtalálható gáztartalom megváltozása is. Oxigén hatására ugyanis gyorsul, szén-dioxid hatására pedig lassul az alvadás folyamata. Ennek is köszönhető például, hogy az artériás vér sokkal gyorsabban alvad, mint ahogy a vénás eredetű vérzés.

Normális esetben tehát a véralvadás feladata, hogy fibrint hozzon létre. Azokat a tényezőket, amelyek ehhez a folyamathoz szükségesek, hívjuk véralvadási faktoroknak. Ezek a faktorok alkotják azt a (véralvadási) kaszkádot, amelyben megtalálható összetevők feladata, hogy kémiai reakciókkal aktiválják a soron következő összetevőket, ezzel létrehozva egy láncreakciót. Ennek a láncreakciónak a „meghibásodása” során beszélhetünk a különböző véralvadási zavarokról.

Vérzékenység

Abban az esetben, ha a véralvadáshoz nélkülözhetetlen fibrinháló kialakulása során szükséges bármely tényező hiányzik, esetleg elégtelen a mennyisége, vagy hibás működése következtében a vérzés akár több órásra is elnyúlik, akkor beszélhetünk vérzékenységről.

Fibrinolízis – véralvadással ellentétes folyamat – esetén, amellett, hogy a vérzési idő megsokszorozódik, belső vérzés is kialakulhat, amely bénuláshoz és erős fájdalomhoz is vezethet. Ennek a problémának több oka is elképzelhető, hiszen szerzett vagy örökletes egyaránt lehet.

Vérzékenység már olyan megbetegedésekre is visszavezethető, amelyek az érrendszerben kezdődnek. Vannak olyan – a véredény-rendszert érintő – fejlődési rendellenességek, amelyek a vérerek tágulását okozzák, ezáltal nehezebbé válik a vérrögök kialakulása és a véralvadás folyamata lelassul.

Az elhúzódó vérzés általában annak köszönhető, hogy vérlemezkék funkciózavara, vagy lecsökkent száma hátráltatja a véralvadást. Ez előfordulhat más megbetegedés (pl. vérrák), vagy gyógyszeres kezelés, esetlegesen örökletes okok miatt is.

Véralvadékonyság

Véralvadékonyság esetén pedig, a véralvadás hatványozottan meghaladja a normális szintet. A folyamat következtében kialakuló vérrögök elzáródást okozhatnak az erekben. A fokozott véralvadási hajlam felléphet genetikai mutációk (Leiden-mutáció, G20210A protrombin-mutáció), bizonyos betegségek (homocisztein vagy VIII-as faktor megnövekedett mennyisége) miatt, valamint egyes gyógyszerek (pl. heparin) szedésének következtében is.

Ha a véralvadás túlságosan megerősödik, akkor jön létre a trombofília. Ilyenkor, nagyobb mennyiségben alakulnak ki vérrögök – mint ami a vér elállításához szükséges lenne – és a „felesleges” rögök a test különböző részeibe eljutva megakadhatnak, ezáltal elzárva az ereket. Ez a folyamat vezethet az érintett szervek károsodásához, illetve embólia kialakulásához is.

Speciális esetekben a véralvadás és a vérzékenység mellett kialakulhat egy harmadik állapot is, méghozzá az, amikor a kettő egyszerre van jelen sérülés esetén. A DIC (disszeminált intravazális koagulopátia) során egyes anyagok (pl. hisztamin, adrenalin, szerotonin) hatására túl gyorsan alvad meg a vér, kimerítve a véralvadási faktorokat, ezáltal vérzékenység is fellép a kialakult vérrögök mellett.

Elérhető vizsgálataink:

  • Speciális véralvadás genetikai alapú panel
  • Trombofilia panel
  • Trombofília komplex panel
  • Hemofilia panel

Bővebb információkat IDE kattintva érhetnek el.